Január hónap névadója Janus, a kezdet és a vég római istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi március helyett január 1-jére tették az évkezdést. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava.

Későn kel a nap, teli van még

csordúltig az ég sűrü sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Radnóti Miklós: Naptár/Január (részlet)

Január 1.

Szokás volt házról házra járva újévi jókívánságokat mondani, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzésével. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, az egész évben friss és üde volt.

Január 6.

Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután veszi kezdetét a farsangi időszak. Háromkirályok napjának is nevezik, és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le. Az egyház e napon emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről, ekkor szentelik a vizet és a tömjént. A szentelt vízből a hívek vihettek otthonukba is, széthintették a szobában, az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bő termés reményében, és hogy áldás legyen a házon.

Január 22.

Vince napja, a bortermelő vidékeken fontos nap. “Ha fénylik Vince, megtelik a pince.” Azt tartották, ha ezen a napon szép, napos idő van, jó lesz a szőlőtermés is, rossz idő esetén viszont gyenge szüretet jósoltak. Ekkor metszették a vincevesszőt, amit a meleg szobában vízbe állítottak. A kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését. Ezen a napon a gazdának sok bort kell innia, hogy bő legyen a termés.

 Január 25.

Ha „pálforduló” (Szent Pál megtérése) napján sütött a nap, akkor a néphit szerint még hosszú kemény télre kellett számítani.