Az írás gondolata régóta foglalkoztatott, már az iskolában is az én fogalmazásaimat olvasták fel a tanáraim, a verseimet pályázatokra küldték. Habár az írás már akkor is boldoggá tett, különösebb célom sosem volt vele; ez egy olyan rétege a lelkemnek, amiről bár mindig is tudtam, hogy létezik, igazán sose mutattam ki. Évekkel ezelőtt kezdtem el újra írni, angolul. De amikor angolul írok, az eszemet használom. Amikor magyarul, az a szívemből szól, annak a legmélyebb, legtisztább zugából.

Rengeteget tanultam a világról és önmagamról az utazásaim során és semmi sem tántorít el a céljaimtól, mert a magam útját járom, felemelt fővel. Mégis, annak ellenére hogy bejártam a fél világot, a lelkem mélyén megmaradtam annak az egyszerű nőnek egy piciny nógrádi faluból, aki mindig is voltam.

Az írás procedúrája önmagában tesz boldoggá. Amikor kanyarodnak a betűk és nem gépiesen püfölöm a klaviatúrát. Szeretem a friss tinta illatát a lapon, a papír textúráját, hűvösségét ahogy a kezem elsiklik fölötte és néha hozzáér. Mintha kapcsolatban lennék a papírral és a gondolataim az agyamból egyszerűen csak átfutnának a karomon, majd a tollon és kivetülnének a lap fehérségére. Ez teremtés. Ez mágia. A mechanikus gépírásban nincs meg ez a szentség a számomra. Nincs kapcsolatom a begépelt szöveggel. Az, ami a kézírásom nyomán születik, az egy darabka belőlem. Egyfajta lenyomata a lelkemnek, a vágyaimnak, a fantáziámnak. Így telítődik meg élettel, így hordozza azt a lehelletvékony zsinórt ami a lelkek közötti kapcsolódást hivatott segíteni. Így kapcsol össze lelkeket távoli kontinenseken és hálózza be az egész világot.

Even from childhood, writing always made me happy, although I never had any serious purpose with it. This is a thin layer of my soul that I was always aware of but I hid it well from others. Years ago I grabbed a pen and started to write again, this time in English. But when I write in English, I use my intellect; when I write in Hungarian, it truly comes from my heart.

I have travelled the world and seen a lot, also have learned about myself. But deep inside, I am the same woman from a tiny village of Hungary, as I have always been.