Tavasz közeledtével a kertek körüli teendők is sűrűsödnek, de még nem késő kiválogatni azokat a növényeket, melyekkel becsempészhetjük a távol-kelet hangulatát az otthonunkba, hiszen mi magunk is létrehozhatjuk saját japánkertünket, amely a természet harmóniáját adja vissza számunkra, és öröm lesz kisétálni kis kerti szentélyünkbe, ahol egy kis időre el tudunk bújni a hétköznapok gondjai elől.

A japánkertben a növények és egyéb tárgyak elrendezése mind-mind azt szolgálja, hogy kikapcsolódhassunk az egész napos rohanásból és a stresszből, zavartalanul tudjunk pihenni, elmélkedni. Nem utolsósorban pedig szemlélődni, gyönyörködni a növényeink szépségében.

A növényvilágot tekintve nem mindegy, hogy miket és hova ültetünk. Ahhoz, hogy természetes hatást érjünk el az elhelyezésükkel, válasszunk ki pár nagyobb fát, vagy díszcserjét, ezeket lehetőség szerint a háttérben ültessük el, míg a kisebb páfrányokat, virágokat az előtérben, a patak két oldalán, illetve a vízhez közel.

Japán díszcseresznye (Prunus serr. Kanzan)

Nincs japánkert cseresznyefa nélkül, hiszen otthonában a cseresznyevirágzás nemzeti ünnep. Tavasszal mesés virágaival kápráztat el minket. Közepes igényű, könnyen nevelhető, télálló, jól tűri a városi klímát. Humuszos, mély talaj kell neki. Gyors növésű, tömegével hozza rózsaszín virágait, de nem termő fajta. Több fajája is ismert, mint a rózsacseresznye, mely halvány rózsaszín, illatos, telt virágaival, vagy a Japán csüngő díszcseresznye, mely leomló rózsaszín virágpompájával tündököl.

Liliomfa (Magnolia kobus)

Kertünk dísze lehet a liliomfa, mely Japánban őshonos, lassú növekedésű, nagyobb cserje vagy kisebb fa, de ügyes kertészek hozzászoktatták a magyar talajhoz. Jellegzetes alakú, enyhén illatos, hófehér virágainak sokaságával hívja fel magára a figyelmet. Japánban szívesen ábrázolták a pompás selyemhímzéseken, festményeken, porcelán-edényeken. A csupasz ágakon tündöklő virágok egzotikus hangulatot idéznek, de ültetésénél tartsuk szem előtt, hogy a perzselő napot nem kedveli.

Lilaakác (Wisteria sinensis)

A Japánban található lila árnyalatokban pompázó lilaakác alagút olyan, mint mese helyszíne. A japánok kétség kívül a virágok szerelmesei. A cseresznyevirágzás egy külön ünnep, a lecsüngő lila virágfüggönynek pedig külön virágparkokat szentelnek. Az egyik legszebb akácliget az Ashikaga Flower Park, ahol különböző fajtájú akácok díszítik a kertet a függő klasztereken és alagútszerű lugasokban. Májustól júniusig bódulhatunk az illatorgiától. Közepes igényű, intenzíven növő kúszónövény, erős támaszrendszert igényel.

Japán kajszi (Prunus mume)

Kínai szilvaként is ismert, míg a japánok ume-ként emlegetik. Az ume-t a tavasz kezdetével azonosítják Japánban, mivel ez az egyik legelső virágzó fa. A szigetország legtöbb részén már február közepétől virágba borul, és egészen március közepéig ontja édes illatát. Az egyik különleges ume fajta a shidare ume, mely a fűzfához hasonlóan, elegánsan a föld felé hajlik.

Japán juhar (Acer palmatum)

A japánkertek kedvelt növénye, hiszen ez az egyik legszebben színeződő őszi növény, csodálatos őszi lombszínével járul hozzá a kert hangulatához. Tűző napon a levelei megégnek, félárnyékos, magas páratartalmú helyre ültessük. A vöröslevelű japán juhar lassú növekedésű, egzotikus fa, amely 3-5 méter magasra is megnőhet, és gyönyörű élénkvörös lombozatával színt visz a kertbe, levelei kihajtástól lombhullásig vörösszínűek. Az aranysárga japán juhart a vöröses hajtásokból világító sárga levelek teszik különlegessé.

Tarkalevelű japán fűz (Salix integra Hakuro Nishiki)

A főként Japánban és Koreában őshonos cserje igen sokoldalú, egzotikus megjelenésű, igen tűrőképes. Kis termetű, lassú növekedésű, lombhullató fa, mely különleges levelei miatt az egyik legnépszerűbb japán fűzfajta. Mézelő növény. Teljesen téltűrő.

Japán gyöngyvessző (Spiraea japonica shirobana)

Gyors növésű, könnyen nevelhető, lombhullató cserje. Nyáron virágzó elegáns sövénynövény, egyazon ágon hozza fehér és rózsaszín virágait. Piros változata is ismert, mely egy csodaszép, nyáron pirosan virágzó cserje, ágyások szélére, alacsony sövénynek, szegélynek kiváló. Minden talajon jól fejlődik. A legtöbb gyönygyvessző fajjal ellentétben nem tavasszal, hanem a nyár folyamán virágzik.

Vöröslevelű japán borbolya (Berberis thunbergii Atropurpurea)

Vörösbíbor levelei ősszel fénylő pirosra váltanak. Gömbölyded, tövises, lombhullató cserje, sövénynövényként áttörhetetlen védelmet biztosít. Piros termése sokáig a vesszőkön marad.

Japán vérfű (Imperata cylind)

Lassan terjedő, felálló szárú, különleges díszfű. Keskeny levelei 35-40 cm hosszúak, zöld színűek, felfelé haladva élénkpirosra váltanak. Levelei őszre teljesen pirosas színűek lesznek. -5 fokig télálló, ezért érdemes inkább dézsába nevelni. A japán vérfű, másnéven alangfű bármilyen kerti talajban jól érzi magát, de sok napfény mellett lesz csak igazán szép vérvörös színű.

Páfrányfenyő (Ginkgo biloba)

Levelét és magvait már az ősi kínai orvoslás is alkalmazta, elsősorban asztma és a tüdő betegségeinek gyógyítására, az agy vérellátásának javítására. Kínában kolostorok és paloták kertjében gondozták őket buddhista szerzetesek. A szentnek tartott fa aztán átkerült Japánba. A szívós fafajtában még az atom sem tudott kárt tenni. Hirosimában, az atombomba robbanási centrumától nem messze lévő ginko fák túlélték a katasztrófát, csak kisebb sérüléseket szenvedtek, míg a környék fái és növényei mind eltűntek a föld színéről. Az egyik ilyen fa a hiroshimai emlékmúzeum bejáratánál áll és hirdeti sérthetetlenségét.

Kínai boróka (Juniperus chinensis)

A ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növény. 5–10 m magas (eredeti termőhelyén akár a 20 m-t is elérő) fa – a mi éghajlatunkon többnyire csak nagyobbacska bokor marad. Törzse elágazó, kérge barna, repedezett. Ágvégei, fiatal hajtásai lehajlanak. Szinte bármilyen talajon megél, de napos helyen és tápdús talajon dúsabban nő. Teljesen télálló. A párás klímát kedveli, az átültetést rosszul tűri. Kedvelt bonsai növény.

Forrás:

http://relaxgarden.hu/kerttipus/japankert

https://www.starkl.hu/