Szingliként is szeretem a Valentin-napot. Nem arról van szó, hogy ezen a napon kötelező szerelmesnek lenni, virágot és csokoládét kell vásárolnunk a szerelmünknek – bár a virágárusok néhol erőszakos marketingkampánya ezt engedi feltételezni. Tény, hogy ezt a napot általánosan ismertté a virágtermesztők és az édességipar reklámjai tették, így Szent Valentin napja a 20. század végétől az egész világon elterjedt “szerelmes-ünnep”.

Ezen az angolszász nyelvterületről származó kedves szokáson igazából semmi kivetnivalót nem találhatunk. Emlékszem, milyen lelkesek voltunk kisiskolás korunkban és izgatottan számolgattuk a nap végén, kinek mennyi névtelen Valentin-napi kártyát sikerült begyűjtenie, ami ugye, egyenlő volt a titkos imádók számával. Az emberek ezen a napon szerte a világban különleges képeslapokat küldenek egymásnak névtelenül, a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket, vagy virággal, szerelmes üzenettel kedveskednek egymásnak.

De vajon miért is teszik mindezt? Tudjuk-e honnan eredeztethető ez a hagyomány?

A Valentin-nap eredete mára teljesen elhomályosult. Az ókori Rómában például ezen a napon két vallásos ünnep is létezett: Faunus ünnepe, és a Lupercalia, melyen a rómaiak totemisztikus farkasősét, a Romulust és Remust szoptató nőstényfarkast ünnepelték. Ezeket az ősi eredetű pásztorünnepeket február 13–15 között tartották. A legenda szerint egy Valentinus nevű keresztény mártír kivégzésének napja is február 14-re esett. Mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Valentinus a hite erejével visszadta a börtönőre vak leányának a látását és kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött neki, amit így írt alá: „A Te Valentinod.” Ez a Valentin-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A püspök életében a szerelmeseket titokban, a keresztény szokások szerint eskette meg egymással – köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében tilos volt szabad házasságra lépni – és a friss házaspárokat kertje virágaival ajándékozta meg, így Valentin püspök a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált.

Német nyelvterületen pedig egy másik szent életű Valentinra is emlékeznek ezen a napon, akit gyógyító püspökként tartottak számon; ott Szent Valentin a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. A nyavalyatörésre, vagyis epilepsziára hajlamosak gyakran viselték a nyakukban az úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet és ezen a napon az emberek böjtöltek az egészségük megőrzése érdekében. Németországban ilyenkor rózsaszín szalagokkal díszítik fel az elmegyógyintézeteket.

Szent Valentin a magyarországi németek közt is népszerű volt, de itthon e szentnek nem alakult ki jelentős egyházi kultusza. Bólyban van az egyetlen kápolna, amit a tiszteletére építettek.

A Valentin név a latin valens szóból ered, ami erőset, egészségeset jelent. A magyarban Bálint igen közkedvelt keresztnév, szintén ebből a névből származik. Többször módosult az idők folyamán, először Válentin lett, majd Válint és végül Bálint. A magyar néphit szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. A népi hagyomány különösen alkalmasnak tartotta ezt a napot például facsemeték ültetésére, mert azt hitték, hogy az ezen a napon elültetett fa gyorsan növekszik és bőséges termést hoz. Itthon Bálintot a verebek védőszentjeként is említik, mert február 14-től kezdve az időjárás már a verebeknek is kedvez. Voltak olyan területek, ahol szokás volt a madarakat etetni. Azt tartották, hogy ezen a napon jó tyúkot ültetni, mert a tojásokból több csibe fog kikelni. Angolszász területen azt tartják, hogy e napon választanak párt a madarak, vagy hogy ekkor térnek vissza a vándorló vadgalambok.

Magyarországon 1997. február 14-étől létezik a Bálint napi Balassi-fesztivál, aminek keretén belül adják át a Balassi Bálint-emlékkard elnevezésű nemzetközi irodalmi díjat. Molnár Pál újságíró, a díj alapítója, az amerikanizálódással szemben próbál azóta is európai jelleget adni a Bálint-napnak, ezért az európai Balassi-kultusz központja pályázatot hirdet önkormányzatoknak, művelődési intézményeknek, könyvtáraknak, civil közösségeknek, vendéglátóhelyeknek a Balassi-fesztivál megszervezésére. A fesztiválok programja keretén belül nevezik meg az adott Bálint-napon kitüntetett költőt és külföldi műfordítót, boros rendezvényeken pedig az ő egészségükre koccintanak elsőként. A fesztivál témáját minden év szeptember elsején az európai Balassi-kultusz központjának honlapján teszik közzé, 2013-ban például „Balassi, a borok barátja” volt a téma.

A lengyelek Valentin-napon ellátogatnak a Poznani székesegyházba, itt a monda szerint Szent Valentin földi maradványai találhatóak, a fő oltár fölött a csodatévő szentképe látható. Hisznek abban, hogy ha előtte imádkoznak, az segíthet a szerelmi ügyek megoldásában. Itt a legszebb ajándék egy könyv, amibe egy szál virágot tesznek.

A franciáknál a szerelmesek napján régi hagyomány drágaköveket ajándékozni a szeretett nőnek. Emiatt sok lánykérés történik ezen a napon, az Eiffel-torony tetején. A hiedelmekkel ellentétben nem angolszász területről indult a Valentin-napi képeslapok küldésének tradíciója sem.

A dánok szárított, fehér virágokat küldenek szerelmüknek, ami nem szokványos ajándék.

A flörtölés és a hódítás királyainak számító olaszok a Szent Valentin-napon lényegében szinte kötelességüknek tekintik szerelmesüket megajándékozni és általában valamilyen különleges édességgel kedveskednek. Emiatt a Valentin-napot „édes napnak” is nevezték el.

Amerikában az 1800-as évek elején Szent Valentin-napján marcipánnal kezdtek el kedveskedni a vőlegények a menyasszonyaiknak. Ez igen becses ajándéknak számított, mert a cukor és az édesség abban az időben nagyon drága volt. A hagyomány akkor kezdte kinőni magát, amikor megszaporodtak a cukorrépa ültetvények. Amint elkezdték a karamell gyártását is, az ebből készült kis cukrokba szavakat karcoltak a szerelmesek napjára, majd eljött annak az ideje is, hogy szívformájú kartondobozba csomagolják. A cukorkák piros és fehér színűek voltak. A piros a szenvedélyt jelentette és a fehér a szerelem tisztaságát szimbolizálta.

A középkor idején Angliában népszerű hagyomány volt Valentint választani. Pár fiatal férfi találkozott, egy-egy pergamentre írták az eladósorban lévő lányok neveit, és ezt követően sorsoltak. Az a hölgy, akinek a nevét az férfiú kihúzta az ő „Valentinája”lett, ő pedig a lány „Valentinja” lett egy éven keresztül. „Valentin” a ez idő alatt a lánynak szonetteket komponált, szerelmes dallamokat játszott neki a lanton és olyan volt, mint egy álomlovag. Wellsben ma is híresek a fából faragott „szerelem kanalak”, amit február 14-én odaajándékoztak a szívük hölgyének. A kanalak dísze a szív és a kulcs, aminek a jelentése, hogy „megtaláltad az utat a szívemhez”. A gyerekeket a szülők kidíszítették, ünneplőbe öltöztették, akik házról-házra jártak és Szent Valentinról daloltak. Angliában a fiatalka lányok és fiúk hittek a Szent Valentin-napi jóslásokban. A lányok Valentin napján napfelkelte előtt ébredtek és kiálltak az ablakba. Így nézték a házuk előtt elhaladó legényeket. A hagyomány szerint az a férfi, akit először megpillantanak, az lesz a párjuk.

Derbsirben (Közép-Anglia grófsága) éjféltájban a fiatal lányok minimum 3-szor és maximum 12-szer körbejárták a helyi templomot és eközben egy verset mormoltak. A babona úgy tartotta, hogy ez után rájuk kellett találnia a szerelmüknek. Egy másik hagyomány szerint az írással felfelé, kis papírlapokat dobáltak folyóvízbe, amire férfineveket írtak. Az a név, amely elsőként elsüllyedt, az lesz a leendő vőlegényük.

Japánban is ünneplik a Valentin-napot, bár ott ez teljesen különbözik a nyugati szokásoktól. Február 14-én kizárólag a hölgyek kedveskednek csokoládéval, apró ajándékokkal nem csak szerelmüknek, hanem férfi munkatársaiknak, ismerőseiknek is. Pontosan egy hónappal később, az úgynevezett White Day-en (Fehér Nap) viszont ők kapnak édességet ajándékba, viszonzásként a figyelmességükért. Itt akkoriban vált hagyománnyá „Gombóc Artúr” kedvenceit adni Valentin-napon, amikor az egyik nagyvállalat beindította a csokoládé gyártását. Magát a Valentin-napot itt a 30-as években kezdték el ünnepnek tekinteni. Február 14-én több helyen is megszervezik a leghangosabb szerelmi vallomások versenyét. Aki úgy vallja be érzéseit a mikrofonba, hogy hangosabb tud lenni másoknál és a világba kiáltja szerelmét, komoly jutalomban részesül.

Dél-Koreába pedig létezik egy Black Day (Fekete Nap) is. Ezen a napon, április 14-én, aki nem kapott ajándékot sem február 14-én, sem március 14-én, az egy feketebabból készített szósszal tálalt tészta elfogyasztásával „gyászol”. (Csokoládémentes életet élő szingliként és az ázsiai konyha nagy rajongójaként lehet, hogy inkább ezt a napot fogom megjelölni ünnepnapnak a naptáramban.)

Szaúd-Arábia a világ egyetlen olyan ország a világon, ahol hivatalosan betiltották ezt az ünnepet. Aki ezt a tilalmat megszegi, felettébb komoly pénzbüntetést kaphat. A Szaúdi Komisszió nagyurai úgy gondolják, hogy a nyugati kultúra hagyományai csak megzavarják az emberek gondolkodását. Emiatt az országban mindenhol be van tiltva a Valentin-napi képeslapok és bármilyen erre irányuló jelkép árusítása. Valentin napon a virágüzleteknek tilos vörös rózsát árusítania.