Sokan nem tudják, honnan ered Szent Miklós legendája és hogy mi köze van a piros köpönyeges, nagy csizmás Mikuláshoz. Te tudod hol élt, és a régió ma mely ország területeként ismert?

Mikulás, Télapó vagy Szent Miklós?

Szent Miklós, avagy a gyermekek Mikulása, Télapója, a kisázsiai tengerparti városból, Myraból származik, mely a mai Törökországban Demreként ismert. A magyar Mikulás elnevezés a szláv eredetű Miklós névből eredeztethető. Ma minden bizonnyal ő a legnépszerűbb, legismertebb szent az egész világon, aki december 5-én, a névnapja előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket. A szentté avatott püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban élt tovább, ennek megfelelően neve is hol Heiliger Nikolaus, Mikulás, hol pedig Télapónak, Karácsony apónak nevezik. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedhetett el Közép- és Kelet-Európában.

Szent Miklós a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a pálinkafőzők, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában. Magyarországon Kecskemét város védőszentje, és mintegy hatvan községet neveztek el róla, többek között Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst.

Szent Miklós a hagyomány szerint a 3. században született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városban, gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. A amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét igyekezett jóra használni, vagyonát a gyerekek és a nehéz sorsú emberek megsegítésére fordította, beszélgetett velük, odafigyelt a gondjaikra. Myra városában püspökké választották.
52 évig volt püspök. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, s tettei miatt már életében szentnek tartották. Nagyon idősen, szép halállal halt meg 343. december 6-án püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált. Egy török támadás alatt feldúlták sírját, majd miután a keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték az olasz Bari városába.

Kultusza a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században, majd átterjedt Itáliára is. Ereklyéinek Olaszországba vitelével, a 10. századtól terjedt el tisztelete, innentől vált valóban egyetemes szentté.

A három szegény lány legendája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen egy elszegényedett nemes ember, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. A legnagyobb lánynak volt egy kedvese, de mivel az édesapja nem tudott a lánynak hozományt adni, nem mehetett férjhez választottjához. Egyszer a hideg idő beköszöntével egy zacskó pénzt találtak az ablakban. Megtartották a lakodalmat és boldogan éltek együtt. A középső lány ugyanúgy járt, mint a legnagyobb, a következő évben ő is egy zacskó aranyat talált az ablakpárkányon. Amikor a legkisebb lány került sorra, kinézett az ablakon és meglátott egy piros köpönyeges, piros süveges alakot tovatűnni a fák között. Ő volt Miklós, Myra városának püspöke, aki valódi kilétét titkolva segítette a szegény embereket.

A legenda egy másik változata szerint, a harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bedeszkázva találta az ablakot. Ekkor felmászott a ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló fölé száradni, és az pont bele esett. A bedobott aranyak között volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott, így mégis kitudódott a titok.

Mikulás és társai

A német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű kísérői is vannak, ilyen Németországban például a gólyalábon közlekedő Knecht Ruprecht, Svájcban a Schmutzli, Ausztriában és nálunk is a jól ismert krampuszok, akik veréssel vagy éppen megevéssel fenyegetik a rossz gyermekeket. Az ajándékozás szokása hazánkban a városi értelmiség révén terjedt el, valószínűleg német-osztrák hatásra, falura ez csak a múlt században jutott el, jóllehet a magyar parasztságnál korábban is voltak Miklós-napi alakoskodások, amikor is a gyerekek megimádkoztatása, vizsgáztatása, büntetése és jutalmazása volt a cél. A Dunántúl egyes vidékein úgynevezett láncos Miklósok jártak, akik a derekukra kötött láncokat csörgették, hogy elűzzék a rövidülő nappalok iránti félelmet. (A csokoládét osztó püspök legendája sokkal inkább gyermekbarát.)

Törökoszágból Amerikába

Az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas alak torzult változata, nem sokkal az amerikai kontinens hollandiai gyarmatosítása után került az Új Világba. A Sinterklaas egy gyermekfesztivál, amelyet Hollandiában és Belgiumban ünnepelnek december 5-én, a Mikulás név pedig a Nick holland becenevéből, Sinter Klaasból, a Sint Nikolaas (hollandul Szent Miklós) rövidített alakjából alakult ki. Egy hajón sok ajándékot szállít minden gyermek számára, aki egész évben jól viselkedett. Miután megérkezett a szárazföldre, Sinterklaas leszáll a hajóról, hogy meglovagolja fehér lovát.

Számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk klasszikusnak számító Mikulás külsejének kialakulásában (kövérkés, nagyszakállú, mindig vidám idős apóka) a Coca-Cola cégnek is lehetett némi szerepe.