A magyar borok kiváló minőségét nem kérdőjelezhetjük meg, néphagyományaink pedig szorosan összefonódtak a borivás kultúrájával. Újévi jókívánságként bort, búzát, békességet kívánunk, tudjuk, hogy a bor még a némát is megtanítja szólani és hogy jó bornak nem kell cégér. Így tehát, töltsük már a bort is, ne csak az időt!

Egy nógrád megyei kis faluban láttam meg a napvilágot, ami – valljuk be őszintén – nem egy tipikus borvidék, így azt sem állíthatom, hogy a bor és a szőlő szeretetét az anyatejjel szívtam magamba, sőt, édesanyám sem a szőlők árnyékában ringatott édes álomba a délutáni tűző napsütésben és nem hímzett szőlővenyigéket a ruháimat. Két ember volt a családban, akik a szüreti vigasságok idején alig várták, hogy megkóstolhassák a friss mustot: a nagymamám, aki különösen nagy rajongója volt az édes boroknak, és jómagam, hisz már szőke fürtös gyerekfejjel is addig iszogattam az édes nedűt, míg jókedvű kacagásba kezdtem tőle, és ez volt az a pillanat, amikor jóanyám jószerint kivette a kezemből a poharat.

Az első igazi szerelmes csókra várnom kellett addig, míg gimnáziumi tanulmányaimat befejezve Egerbe költöztem. Hiszek a szerelemben első látásra; a találkozás az egri borokkal viszont igazi, mindent elsöprő szerelem volt első kortyra. (És mint ahogy az lenni szokott a szerelemben, bizony fejfájást is okoztak néha.)

De nézzük, miért is olyan különlegesek a magyar borok.

Már a rómaiak előtt ismertük a borkészítés titkát

Mi itt, Pannónia területén már a rómaiak előtt is ismertük a borászat csínját-bínját, és nem a rómaiak hozták be hazánkba a szőlő- és borkultúrát. Talán alapvető újításokat és új fajtákat megismerhettünk általuk, de több bizonyíték is szól amellett, hogy mi már réges rég borba folytottuk a bánatunkat, amikor Augustus császárnak kipattant az ötlet a fejéből, hogy hadseregével meghódítsa eme területet. Erre a fegfőbb bizonyítékot anyanyelvünk rejti, míg a legtöbb nyelvben a bor szó a latin vinum-ból ered, mint példáuk az angolban (wine), a németben (Wein), a franciában (vin) vagy a portugál nyelvben (vinho), addig mi nemes egyszerűséggel azt mondjuk, bor. Rajtunk kívül csak két másik európai nemzetnek, a görögöknek (oinos) és a törököknek (sarap) van saját szavuk a borra. Ezzel engem a nyelvészek meg is győztek arról, hogy mi már a rómaiak előttük is ismertük a bor készítésének praktikáit.

A borok király, a királyok bora

Vezető bortermelő országgá válásunkat kétség kívül a tokaji aszú hírnevének köszönhetjük. Ez volt a borok királya és a királyok bora Európa-szerte. A tokaji aszú világszerte a legismertebb magyar bor, amely mára visszanyerte régi hírnevét.

Magyarország klímája ideális a szőlőtermesztéshez

Hazánk megközelítőleg ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint a franciaországi Bordeaux régió. Ez még önmagaban nem tesz minket is bortermelő országgá, de tény, hogy a történelem során Magyarország mindig is híres volt jó minőségű termőföldjeiről (még az Osztrák-Magyar Monarchiában is a birodalom ‘éléskamrájaként’ emlegették hazánkat). Sajnos a kommunizmus erősen rányomta bélyegét a mezőgazdaságunkra is, de nagy örömömre a magyar borászat kezd felébredni Csipkerózsika álmából.

Borászaink elegendő szaktudást birtokolnak ahhoz, hogy kiváló minőségű borokat készítsenek, és azok világszerte felkerüljenek a boltok polcaira. Akkor mi is az oka, hogy Magyarországon kívül csak elvétve jutunk hozzá magyar borhoz? Amikor Japánban tartózkodtam, nagyon bosszantott, hogy a japánok ismerik a román borokat, viszont a magyar borokról fogalmuk sincs. Néhányan ugyan hozzá tudták fűzni tört angolsággal azt, hogy ‘nagyon édes’, másoknak sikerült a Tokaji nevet előbányászniuk a memóriabankjukból, de ettől több információjuk nem volt a magyar borokat illetően. Akkor és ott szinte már küldetésemnek éreztem, hogy megismertessem velük a magyar borok teljes palettáját, a testes Egri Bikavértől kezdve a frissen ropogós, száraz Tokaji Furmintig. Japánban a borfogyasztás évről évre nő és kiváló lehetőséget láttam abban, hogy bormarketingbe kezdjek, de a sors közbeszólt és nem lettem borimportőr Japánban; de attól ez még nem tántorít el attól, hogy írjak a magyar borokról.

Éppen ezért szeretném bemutatni a 22 magyar borrégiót és azok borászait, a szürethez és borhoz kapcsolódó néphagyományainkat és dióhéjban a kiváló magyar gasztronómiát, ami véleményem szerint mára már kinőtte a gulyásleves és paprika kérdéskörét.